Beragadt a sebességváltó biztonsági zárja. Már tegnap este sem nyílott ki azonnal, de mert a második kísérletre kipattant, elfeledkeztem a leselkedő veszélyről. Most, hogy hazamennénk az uszodából, hiába próbálom finoman vagy erőteljesen elfordítani a kulcsot, nem enged a zár. Semmi baja az autónak, mégsem tudunk elindulni vele. A biztonság foglyaként kuksolunk a párás ablakok mögött. Átkozott biztonság!

Nyolc éve az autókereskedés ügynöke beszélt rá a sebességváltóhoz szerelt zárra. Elmesélt pár lopási sztorit s már bele is egyeztem. Tetszett az is, hogy nem titkolja: gyakorlott tolvajnak mindössze egy percbe kerül a zár feltörése. De ha szerencsém van, éppen akkor zavarja meg valaki.

Zároldóra lesz szükségem. Elindulok autósboltot keresni. Ez szakadó esőben a legnagyobb élmény a városnyi lakótelepen. Szombat délután van, kivételesen munkanap, de a felderített garázsbolt technikai okokra hivatkozva nem nyit ki délután. Elballagok az autóklubhoz. Lehangoló épület, mintha a hetvenes évekből felejtették volna itt. Nyomtatott üzenet az üvegajtón: Ma nincs ügyfélfogadás. A betonvályúkban pár satnya virág. De lám: Segélyautó a parkolóban. Tárcsázom a 188-at. Kivárom a többnyelvű tájékoztatót, és megnyomom az egyes gombot. Egy kedves női hang máris mondja, hogy tizenhatezer forintért megnézheti a munkatársuk a hibát, ám az nem garantált, hogy el is tudja hárítani. Ami garantált, hogy az összeget ki kell fizetnem, ha kijön a szerelő. Gyors búcsú és töprengés: ha a tolvajnak egyetlen perc alatt sikerül kiiktatni a zárat, akkor az autóklubnak tolvajokat kellene foglalkoztatnia, szellemeskedem kínomban, de gyorsan leintem magam, mert minek az ördögöt falra festeni.

Inkább elhatározom, hogy a jövőben megspórolok egy percet a tolvajoknak: nem zárom le a sebességváltót.

Mint aki a hengerzárat kárhoztatja a szétázott délutánért.

Domján Gábor

Hozzászólások

hozzászólás