Szereti a kihívásokat Szelle Dávid, a Pannon Várszínház színésze, és rendre meg is kapja őket: ezúttal például Raszkolnyikov szerepét a Bűn és bűnhődésben. A darab bemutatója január 27-én, szombaton lesz.

Remek voltál a Equusban, a Bunkerrajzolóban ás A Pál utcai fiúkban is, de sejtésünk szerint a Bűn és bűnhődés főszerepe az eddigi legnagyobb színészi feladat az életedben.

Ha a szerepek nehézségi fokát nézzük, akkor a Bűn és bűnhődés olyan, mintha egybegyúrnánk az előbb felsorolt hármat. Amikor közel egy éve Vándorfi László igazgató bejelentette nekünk az évad műsortervét, először nagyon megijedtem, összeugrott a gyomrom, és azóta minden nap legalább egy percre eszembe jutott, hogy mi vár rám. Nagy és szép feladat, de elképesztően ijesztő belebújni ennek a karakternek a bőrébe. Minden próba egy érzelmi hullámvasút, úgy jövök ki minden alkalommal a próbateremből, mint egy zombi. Ilyenkor elvonulok a többiektől, egyedül engedem ki magamból az érzéseket, a feszültséget. A mostani próbaidőszak nagyon megvisel engem, de persze ezt nem szabad átvinnem a magánéletembe. Az édesanyámmal és a barátaimmal való kapcsolatomat nem határozhatja meg az, hogy én mit élek át a színpadon. Ezért egy picit tudatosan már a próbák előtt is elzárom magam a külvilágtól, befelé fordulok. Így próbálom magam „fölhergelni”, nem találok ennél jobb szót, a szerepre.

Vándorfi Lászlótól, a darab rendezőjétől kaptál instrukciókat a szerepre vonatkozóan?

Természetesen neki határozott elképzelése van az előadásról és Raszkolnyikovról, ezért nagyon pontos instrukciókat ad, de bízik bennem annyira, hogy egyes momentumokban hagyja: bennem szülessenek meg az érzések. Mankókat kapok tőle, hogyan jussak el A-ból B-be, de az utat nekem magamnak kell megtennem.

Gyerekszínészként kerültél a színpadra 1999-ben.

A dzsungel könyvéhez kerestek gyerekszereplőket a Petőfi Színházban Ötödikes voltam, imádtam a verseket, a filmeket, a színházat, szerettem olvasni, és az osztálytársaimmal játéknak gondoltuk ezt az egészet. Kilencen jelentkeztünk az osztályomból a válogatásra, de egyedül én kerültem be a csapatba. Már a próbasorozat első napján kiderült, hogy Krámer György, aki az előadást rendezte, nekem adja a fiatal Maugli szerepét. 2002-ben A kölyökben játszottam még gyerekszerepet, de aztán éreztem, hogy valami nem stimmel a Petőfi Színházban, és nem mentem többé. Legközelebb Vándori László már a Pannon Várszínházban hirdetett válogatást, amire elmentem, és azóta itt vagyok. Teljesen beszippantott a színház, pedig felső tagozatosként még nem ezt képzeltem élethivatásomnak. Az általános iskola befejeztével be is iratkoztam az ipariba, de akkor már láttam, hogy a színház az én utam.

Olyannyira, hogy sorra kaptad a jobbnál-jobb szerepeket, és most már rendezel is.

Vándorfi László felkért, segítsek neki Az anyu én vagyok című előadásban, mivel a koromnál fogva én jobban értek a mai fiatalok nyelvén. Nagyon jó volt a munkafolyamat, és megtisztelő volt számomra, hogy Vándorfi László sok ponton kikérte a véleményemet. Később felváltva vezettük a próbákat, és jól össze tudtuk fésülni az egyes jeleneteket, amelyben természetesen jó partnerek voltak az előadásban szereplő színészek. Ezt megelőzően már megrendeztem az Egy bolond százat csinál, utána pedig A szabin nők elrablása című zenés vígjátékokat, Vándorfi Lászlóval közösen rendeztük az Emil és a detektíveket.

Idén betöltöd a harmincadikat. Senki nem hinné rólad. Egy volt kollégám jóval a harmincadik előtt bepánikolt, hogy mennyire vén lesz harmincévesen. Te hogy állsz ezzel a bűvös számmal?

Körülbelül tizennyolcnak érzem magam. Még mindig megtörténik, hogy elkérik a személyimet. Egyszer-kétszer előfordul, hogy nehezebben tudok végigcsinálni egy egész napos táncpróbát, de szerintem még ötvenévesen is gyerek leszek, lélekben biztos.

Beteljesületlen álom?

Nagyon szeretnék szinkronizálni és filmezni, de ez fizikailag lehetetlen. Ha egy színész kétszer egymás után nem jelenik meg a szinkronstúdióban, már el is felejtik, márpedig Veszprémből nem tudok a fővárosba ugrálni. Egyébként kielégítenek azok a szép feladatok, amelyeket a Pannon Várszínházban kapok. Kitartó, rendkívül sok munkával értem el, hogy megbízzanak bennem és megkapjam ezeket a szerepeket. Úgy érzem, a velem egykorú, a szakmában lévő kollégáimnak nincs ennyi a hátuk mögött, mint nekem.

Itt belenézhetnek a Bűn és bűnhődés próbájába.

 

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

alternatív krimi

Színpadra alkalmazta és rendezte: Vándorfi László, koreográfus: Krámer György, a további szerepekben: Szelle Dávid (Raszkolnyikov), Egyed Brigitta (Porfirij), Egri Zsófia (Szonya), Oravecz Edit (anya/uzsorás asszony), Kárpáti Barbara (Dunya/Lizaveta), Koscsisák András (Marmeladov/Szvidrigajlov), Pap Lívia (Katyerina Ivanonva), Kovács Ágnes Magdolna (Nasztaszja/Marfa Petrovna/háziasszony), Molnár Ervin (Luzsin), Lenchés Márton (Razumihin), Farkas-Csányi Attila (Mitolka), Szente Árpád Csaba (Lebezjatnyikov), Punk Péter (Zamjotov), Keresztesi László (Fomics/kocsmáros), Kovács Gábor (muzsikus), Gönczi Jakab (Mityka), Magyar János (diák), Nagy Bulcsú (kisfiú), Balázs Petra (Linocska) és Farkas Rebeka (Polenyka).

Raszkolnyikov, a tehetséges, ám szegény sorban élő egyetemista fiú előre megfontolt szándékkal gyilkosságot tervez. Tettét – melyet precízen felépítve végre is hajt – racionális érvekkel, a történelemből vett példákkal igazolja. A véletlen szélsőséges helyzetekbe vezeti, ahol feltárul előtte a sokféle bűntől terhes társadalom, a lelket, az emberséget, tisztaságot ölő gyilkosok sora és a bűnhődések lelki, fizikai gyötrelme. Küzd saját lelkiismeretével és a kiismerhetetlen nyomozóval, Porfirijjel. Ez az izgalmas bűnügyi történet az emberi létezés értelmének végső kérdéseit boncolja, mindemellett végig érzelmi és intellektuális feszültségben tart.

Hozzászólások

hozzászólás