Veszprémben még csak ezután kezdődik (június 11–13.), Budapesten igazából vasárnap már véget is ért a 86. Ünnepi könyvhét.

Van abban valami csodálatos, hogy minden huhogás ellenére, miszerint nem olvasnak már az emberek, ismét rengeteg új könyv jelent meg. Jó, persze teljesen vegyes a kínálat, a pompástól a laposon keresztül a kifejezetten kínosig. Vannak vagányul semmitmondó, vagy egyszerűen csak szórakoztató darabok és akad egy-két emlékezetes is. De végül is nem számít, nem lehet mindig mindenkinek remekművet írni. Az a fontos, hogy az írók írnak.  Az ember örül, amikor hall róluk híreket, megvannak, dolgoznak, véleményt formálnak. Lám, most is képesek voltunk tömegesen ájuldozni a vasárnap déli 32 fokos hőségben, csak hogy találkozzunk velük. Hogy egy kicsit együtt éljünk velük. Azt nem mondom, hogy együtt is haljunk.

Minden huhogás ellenére, miszerint nem olvasnak már az emberek, ismét rengeteg új könyv jelent meg. Fotó: b-c

Minden huhogás ellenére, miszerint nem olvasnak már az emberek, ismét rengeteg új könyv jelent meg. Fotó: b-c

Láttuk a nagy Kukorellyt, amint olvasóira várt egy asztalnál, Szörényi Leventét, akivel éppen fiatal rajongója fényképezkedett, Parti Nagy Lajos egy tévétársaságnak nyilatkozott, Dés a Magvető standjánál nézelődött, Géczi János és Likó Marcell, valamint Kovács Eszter dedikált (aki először a Veszprémkukacnak nyilatkozott könyvéről), Fenyvesi Ottó az újvidéki íróval, Végel Lászlóval beszélgetett a hűvösbe húzódva. Csapody Kinga új gyerekkönyvét mutatta. Nemere István, az élő legenda, több mint 650 könyv szerzője nyugodtan szemlélődött, miközben elképzeltük, fejében milyen őrült gyorsasággal pörögnek már egy új krimije eseményei. Felismertük Moldova Györgyöt, bár nem volt könnyű, és megismerkedtünk két nagyszerű emberrel, Lőrincz Kálmánnal és feleségével, akik a Házat Hazát Alapítvány itthoni mozgatói, erőfeszítéseikről, életútjukról könyv látott napvilágot. Láttuk Alexát és Pomogátsot beszélgetni. Nagy Bandó minden szavát, mozdulatát kisebb tömeg kísérte, várták, hátha mond valami vicceset, amitől pillanatokra legalább úgy érezhetjük, hogy az élet nem szürkeség meg elrontott dolgok sorozata, hanem vidám neurózis, röhögés, végül is csupa gyönyörűség.

Parti Nagy Lajos egy tévétársaságnak nyilatkozott. Fotó: b-c

Parti Nagy Lajos egy tévétársaságnak nyilatkozott. Fotó: b-c

Ha annyi pénzem lett volna, mint amennyi nem volt, okvetlenül megvettem volna Terezia Mora új könyvét, A szörnyeteget is, meg Marianne D. Birnbaum beszélgetéseit Esterházyval, láttam olyan Krasznahorkai-regényt is, ami nincs még meg nekem és Almási Miklós bevezetését is kerestem a 21. századba. De hát könyvtár is van a világon. Magam sem tudom miért, de Hollebecq-től a Behódolást nem tudtam otthagyni, az európai irodalom egyik legbotrányosabb írója új könyvében azt vizionálja, hogy az iszlám leigázza Európát. (Írásunkat a könyvről itt találja.) Felnéztem a könyvből és egy csadoros nőt láttam a Vörösmarty téri emlékmű lépcsőjén pihenni. Lehet, hogy napszúrást kaptam.

Hozzászólások

hozzászólás