Húsz évvel ezelőtt még alig lehetett előre látni, hogy 2020-tól drámai helyzetbe kerülhet a hazai nyugellátás. Pedig volt, aki már akkor megjósolta.

Valamikor a ’90-es évek közepén, újságírói pályám kezdetén tudósítottam egy tanácskozásról, ahol a nyugdíjak alakulásáról volt szó. Csak emlékeztetőül: ez még annak a három lábon álló nyugdíjrendszernek a bevezetése előtt volt, amelyet az MSZP–SZDSZ kormány honosított meg, s amelyet a Fidesz–KDNP kormány megszüntetett. Utána visszaállamosította a teljes rendszert, majd elvette a tagok háromezermilliárdos magánnyugdíj-pénztári vagyonát. A közgazdász előadó akkor azt prognosztizálta, hogy 2020–2030-ban 20 aktív dolgozó tart majd el 80 inaktív (csecsemő, idős) magyart. Emlékszem, ez a kijelentés akkor annyira abszurdnak tűnt, hogy azonnal elutasítottam a hallottakat, de azért a tudósításomnak a Húsz eltart nyolcvanat címet adtam.

IMG_0076

Giczi Andrea: Érdemes szakemberrel átbeszélni a lehetőségeinket, aki személyre szabottan ki tudja számolni, hogy nagyságrendileg mekkora lesz a várható nyugdíjhiány, és mennyit kell félretenni a pótlására

Giczi Andrea közgazdász, pénzügyi tanácsadó annak sem örül, hogy az egykori prognózis bevált, de annak sem, hogy az emberek öngondoskodási hajlama azóta sem sokat változott.

– Jelenleg 2,8 millió körüli a valamilyen nyugellátásban részesülők száma, akiknek a járadékát a magyar társadalombiztosítási rendszer fedezi. Az aktívak száma, akik befizetnek a nyugdíjkasszába, 4,5 millió, az ő feladatuk a többi inaktív (gyermek, beteg, idős) eltartása is. A magyar korfa adataiból látszik, hogy nagyjából 2035-től a nyugdíjba vonulók létszáma jóval nagyobb lesz, mint az akkor várható munkaképes korúak száma. Egyre kevesebb aktív munkavállaló fog eltartani egyre több inaktív embert. Nem született annyi gyermek, ahány eltarthatná majd a mostani 30–40 éves korosztályt. A trend folytatódik, így a fiatalabb korosztály aligha számíthat társadalombiztosításra. Az aktív korúak esetében számolnunk kell még a kivándorlással, a külföldi munkavállalással is, ami tovább rontja a nyugdíjkilátásainkat. Az európai országokban egyre nő az idősek aránya, 2050-re minden negyedik ember 65 év feletti lesz.

– Elképzelhető, hogy 2020-tól a nyugdíjba menők kapnak még nyugdíjat, de annak összege nem lesz elég a megélhetéshez?

– Már a mostani nyugdíjak is alig fedezik a kiadásokat. Könnyen belátható, ha kevesebben dolgoznak és fizetnek járulékot, a nyugdíjasok száma pedig nő, akkor az állami nyugdíjnak nem lesz meg a fedezete. Ráadásul a várható élettartam folyamatosan nő, évi 0,1 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy 10 évente egy évvel nő a várható átlagéletkor és a nyugdíjban töltött időszak. Ma átlagosan 16 évet élnek nyugdíjasként az emberek, ez az időszak hosszabbodni fog, különösen a hölgyek esetében. Ahhoz, hogy valaki öregségi nyugdíjra megszerezze a jogosultságát, el kell érnie a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárt, ez jelenleg 65 év (kivéve néhány 1954 után született korosztályt), valamint minimum 20 év szolgálati idővel kell rendelkeznie.  Az átlagnyugdíj  jelenleg havi 100 ezer forint körül alakul. Aki 20 év szolgálati idővel rendelkezik és minimálbérre volt bejelentve, nagyjából 30 ezer forint nyugdíjra számíthat majd. Minél nagyobb a különbség a jelenlegi jövedelmünk és a bejelentett hivatalos jövedelmünk között, annál nagyobb lesz a hiányunk a majdani nyugdíjunkhoz képest. Sajnos azoknál sem sokkal jobb a helyzet, akik a valós jövedelmük alapján fizetnek a nyugdíjkasszába.

– Eszerint nem árt takarékoskodni idős éveinkre. Mekkora az az összeg, amit félre kell(ene) tenni?

– Bármennyit, mert minden több lesz a semminél. Az a legjobb, ha őszintén szembenézünk ezzel a problémával. Érdemes szakemberrel átbeszélni a lehetőségeinket, aki személyre szabottan ki tudja számolni, hogy nagyságrendileg mekkora lesz a várható nyugdíjhiány, és mennyit kell félretenni a pótlására. Úgy a jelenlegi nettó jövedelmünk 60 százaléka lesz majd a nyugdíjunk. Egyénenként nyilván ebben vannak eltérések, de nagyjából ilyen jövedelem-visszaeséssel érdemes számolni.

– Számokban?

– Általánosságban két tényezőt érdemes figyelembe venni, mekkora lesz a hiányunk, és mennyi időnk van még hátra a nyugdíjig. Persze, az is fontos, milyennek látjuk az életkilátásainkat, vagyis: mennyi időt fogunk nyugdíjban eltölteni. Egy 30 éves ember, akinek még legalább 35 éve van a nyugdíjig, havi 5–12 ezer forintos megtakarítással már érezheti úgy, hogy gondoskodott a nyugdíjáról. Egy 40 éves esetében már inkább havi 15–25 ezer forintról kell beszélni, míg 50 évesen, amikor már csak 15 év vagy annál rövidebb idő van hátra, ennél többet kellene havonta félretenni. Nem jó, ha félresöpörjük a kérdést azzal, hogy nekem nincs havi 20–30 ezer forintom erre, majd csak lesz valami, hiszen ezzel komoly gondot okozunk később magunknak és a gyermekeinknek is. Szembe kell nézni azzal, hogy 120, 240 vagy 360 hónap elteltével a nyugdíjunk jóval kevesebb lesz az előző havi munkabérünknél és komoly megélhetési nehézségeink lesznek. Minden nyugdíjra félretett pénz több lesz a semminél, és ha a végén kevés is gyűlik össze, az is több, mintha semmit sem takarékoskodnánk.

penzioneri_delo_main

Már a mostani nyugdíjak is alig fedezik a kiadásokat. A fotó illusztráció

– Kire bízzuk a megtakarításainkat? Bankban fialtassuk vagy biztosítási kötvénybe fektessük? Megbízhatunk-e a biztosítókban, amelyek némelyike mint legutóbb a román Astra bedőlhet?

– Kockázat nélkül nincs nyereség. Annyi lehetőség van már a piacon, mindenki habitusának megfelelően választhat ezekből. Ha biztonságban akarjuk tudni a pénzünket, szerényebb hozamokkal kell beérnünk. Olyan befektetés nincs, ahol alacsony a kockázat és magas a várható hozam. Ha valaki biztosra akar menni, válasszon garantált összegű nyugdíjbiztosítást, igaz, ezek a szolgáltatások költségesebbek, de minden esetben pontosan lehet tudni, hogy a legrosszabb helyzetben is mennyi lesz a futamidő végén minimálisan kifizetésre kerülő összeg. Ez azt jelenti, hogy a megtakarításunk a futamidő végén a garantált összegnél csak több lehet, kevesebb nem. Ráadásul a nyugdíjcélú megtakarításokat az állam is támogatja. A kifejezetten erre a célra kialakított pénzügyi termékek esetében az éves befizetett összeg 20 százaléka adókedvezmény formájában visszaigényelhető, ami szintén a megtakarításainkat fogja gyarapítani. Én úgy látom, a pénzügyi szabályozó és ellenőrző rendszerek egyre jobban működnek és az ügyfelek is egyre tájékozottabbak. Manapság szinte mindennaposak a felügyeleti ellenőrzések a biztosítótársaságoknál. A pénz a párnacihában folyamatosan veszít az értékéből, és nagyon kockázatos sok pénzt ott tartani. Sokan az ingatlanokra esküsznek, de számos ügyfelem gondolja úgy, hogy a saját vállalkozásában van a legjobb helye a pénzének. Ezek a legkockázatosabb megoldások.

– Hány éves kortól célszerű a nyugdíjasévekre befektetni?

– Jó néhány nyugat-európai országban már az első keresetből félretesznek a fiatalok erre a célra. Minél korábban kezdünk megtakarítani, annál komolyabb összeget lehet összegyűjteni a hosszú évek során. Harmincöt-negyven évesen már nem szabad halogatni tovább, mert ebben a korban az idő még jelentős előnyre ad lehetőséget.

– Ötven-hatvan évesen már nem érdemes takarékoskodni, vagy létezik ennek a korosztálynak is nyugdíjcélú megtakarítási forma?

– Takarékoskodni mindig érdemes és mindig szükséges. Ha még 10 év aktív munkaidő áll előttünk, egy percet sem szabad tovább várni, azonnal el kell kezdeni az öngondoskodást.

Hozzászólások

hozzászólás