Szomjas volt a kutya, befordultunk a ligeti nyilvános vécébe, Berci ivott, a poszton levő úr pedig bemutatkozott: „Én vagyok a vécés néni”, közölte, és a mosolya arról tanúskodott, a tikkasztó nyári délelőttön meglelte partnerét az unaloműző beszélgetéshez. Berci elvetette magát a hűvösben.

– Volt egy cicám – kezdi Endre, miközben szemügyre veszi a kutyát. – Szeretem az állatokat, a kutyát is, de Hadrik Gizike volt a mindenem. Tizenhat éves volt, amikor meghalt. Vagyis öngyilkos lett.

– Hogy mi lett?

Gizi tizenhat éves volt, amikor elege lett az életéből, meséli Varga Endre

Gizi tizenhat éves volt, amikor elege lett az életéből, meséli Varga Endre

– Biztonsági őr voltam, munka után Gizike várt rám. Aznap is egyedül voltunk otthon, 2004 májusában. Na, mondom, mi bajod van? Körülnéznél? Kinyitottam neki az ablakot, ott szeretett üldögélni.  Fölment, forgolódott, visszajött. Igen, visszajött, kétszer is. Dorombolt,  felágaskodott, hozzám dörgölőzött  –  tűnődik a múlton Varga Endre, és lágy mozdulatokkal meg is mutatja, hogyan bújt hozzá Hadrik Gizike. – Megsimogattam, újra felugrott az ablakba, megint vissza, mrrmrrr, dünnyögött nekem. Mondom neki, jól van, cica, menjél, addig én szundítok egyet. Csak később jöttem rá, hogy búcsúzkodott. Még láttam, amint leugrott, és utána soha többé. Sokáig kerestem, kerestük a szomszédokkal, de nem volt sehol.

– De hát annak már tizenkét éve…

– Annyi, de őt nem lehet elfeledni. Nagyon megviselt. Hívott a leányom, kérdi, „Apa, mi van veled?” Mondom neki, hogy nincs meg a Gizi. Hogyhogy? Hát úgy, hogy elment meghalni. Kerestem sokáig, de Gizi többé nem jött haza. A fotelban ma is ott a helye – mondja, és leplezetlen a fájdalma.

– De miért nem vesz magához egy másik cicát – kérdezem, ám csak legyint. – Mennyi idő telt el gyászban, a cica halálát követően?

– Sok. Sok idő, és most is hiányzik, mert Hadrik Gizi csak egy volt.

Berci vakkant, továbblépünk. Számolom magamban, hány éves a kutyám.

Hozzászólások

hozzászólás