A győri középiskolás késelése tragikusan intő jel: pattanásig feszült a magyar társadalom minden rétege a fiataloktól az idősekig. Csillognak-villognak az adventi fények, de nem képesek eltakarni a forrongó indulatokat. Olykor elég egy fizika hármas, amiért majdnem életével fizetett a tanárnő?

A türelmetlenebbek már a tanári folyosón vártak, és egyre csak azt kérdezték, hogy sikerültek a dolgozatok. A tanterembe lépve egy halom szorongó arcocska kutatta tekintetem miközben írásműveiket értékeltem. Talán el sem jutott hozzájuk a szöveg, csak az érdekelte őket, milyen érdemjegyeket kaptak. Egyenként dicsértem mindegyik dolgozatban valamilyen eredményt, igyekeztem biztatni, aki gyengébb jegyet kapott közepesnél. Repültek a füzetek, taposták meg a tesztet, vágták falhoz az ellenőrzőkönyvet, ha nem tetszett az osztályzat. A zokogók vigasztalanok voltak, egyre azt hajtogatták, mit szólnak majd otthon. Másnap a szülőknek indokoltam az adott pontot vagy épp a hiányzót. Többnyire egyezségre jutottunk, elfogadták gyermekük teljesítményének számszerű megítélését. A négyes ugyan jó jegy, a gimnáziumi felvételihez azonban nem elég. Már pedig ez volt a cél, mert a szakközépiskolákból – bocsánat, szakgimnáziumokból a gyereknek nincs esélye egyetemre menni. Ezért ötödiktől a diákok jó része matekból, magyarból és nyelvből magántanárhoz járt. A délelőtti hat óra után még naponta valamilyen különórára, edzésre, zenedébe… A gyerekek feszültek, idegesek voltak, fájt a fejük, és végtelenül hálásak voltak, ha az óra végén valamit játszottunk.

Középiskolában a verseny még inkább kiéleződik, csak az osztályzatok számítanak. Az iskola, a család presztízse a fontos, nem a tanulók személyisége. Külön-külön hibáztatni bármelyik felet badarság volna, a társadalom kényszeríti a szereplőket, és csak nagyon kevesek mernek kilépni a mókuskerékből.

A győri esetben nem az a szörnyű, hogy már előre sejtette a diák az érdemjegyet, ezért brutálisan akarta megtorolni a közepest. A tragikus, hogy nem tudott uralkodni indulatain még az óra végén sem. Hátulról támadt a védekezni képtelen tanárra. A nőre. Érzései teljesen elragadták, amit egyértelműen bizonyít, hogy nem egyszer sújtott le, hanem többször szúrt.

Félek, az eset megint nem a józan mérlegelést helyezi előtérbe. Jön a bűnbakok keresése és igyekszünk nyugtatni magunk: Amerikában még lövöldöznek is az iskolákban…

Olyan jó lenne, csak egy kicsit is elgondolkodunk a tragédia kapcsán.

Hozzászólások

hozzászólás