Hathatós politikusi segédlettel és a nyilvánosság teljes kizárásával osztottak el eurómilliókat egymás között a vajdasági magyar vállalkozók. Igaz, egyelőre még csak „papíron”, mégis ettől a botránytól volt hangos az elmúlt napokban/hetekben az egész Délvidék. 

Pásztor István, a legnagyobb vajdasági magyar politikai szervezet vezetője az utóbbi 25 év legnagyobb fejlesztési terveként harangozta be a két éven át, pártkulisszák mögött készült programot. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a kis- és középvállalkozások feltőkésítése, egzisztenciális megkapaszkodása jelenti majd az itteni politikum válaszát a magyar fiatalság aggasztó méreteket öltött elvándorlására.

Időközben azonban homokszem került a gépezetbe: az egyik magyarországi hírportál „még időnap előtt” kiszivárogtatta, hogy közel 11 milliárd forintnyi támogatást szán az anyaország a helybeli, magyar tulajdonú cégek felvirágoztatására, amely összeget a VMSZ-hez erősen kötődő vállalkozók fogják megkapni kedvező hitelek vagy vissza nem térítendő támogatás formájában. A leosztásra váró nem egészen 38 millió euró kedvezményezettjeinek a titkos listája nyilvánosságra került. Kiderült, hogy a rajta szerepelő, kiváltságosnak számító 38 cég az ilyenkor szokásos pályáztatás nélkül juthat az anyaországból érkező támogatáshoz, míg másoknak tudomásuk sem lehetett a kedvező hitelfolyósításról.

A szabadkai városháza tornya. Botrányoktól hangos a Délvidék. Fotó: vk

A szabadkai városháza tornya. Botrányoktól hangos a Délvidék. Fotó: vk

Mind a mai napig nem tudni, hogy milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása, így a kívülállók számára csak a párthoz való kötődés marad egyedüli mérceként.

A lajstrom szerint az összegnek majdnem az egyötödét (7 és fél millió eurót) egy szabadkai családi vállalkozás kapná meg. Név szerint Bunford Tivadar, a VMSZ szabadkai szervezetének a vezetője, aki hőszigetelő anyagokat gyártó és forgalmazó cége számára 4 és fél millió eurót, fia, Olivér pedig 3 millió eurót vehetne fel terménytároló építésére és földvásárlásra. Egy másik ismert szabadkai üzletember, Kern Csaba fűtő- és hűtőberendezéseket gyártó, Cimgas nevű vállalkozása szintén 3 millió euróval gazdagodna a támogatási pénzekből. Kern Csaba pedig annak a több mint 3 évtizede magyar színekben politizáló Kern Imrének a testvére, aki most éppen az egyik szerbiai minisztérium államtitkára és a Vajdasági Fejlesztési Alap igazgatóhelyettese. Ugyanígy, a cége számára 5 millió eurót kiérdemlő Csákány Lajos is erősen köthető a vajdasági magyarok vezető pártjához.

A napokban az is kitudódott, hogy két topolyai székhelyű vállalkozás szálai egy Cipruson bejegyzett offshore céghez vezetnek.

A bácskai/bánáti magyar kisüzemek, borászatok, földműves gazdaságok napvilágra került lajstroma alaposan felkorbácsolta az indulatokat. Az ügyben megszólalt egy másik párt is, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, amelynek vezetője, Csonka Áron így nyilatkozott: „A magyarországi támogatásokat nem lenne ildomos és erkölcsös a pártklientúra építésére használni, mert a cél nem a párthoz közeli 50 család vállalkozásának megerősítése, hanem közösségünk egészének gazdasági felvirágoztatása.” Míg Pásztor István mindeddig azzal takarózott, hogy a lista nyilvános, nem végleges és nem is VMSZ-es. Mi több: „Ez nem lista! Ez egy táblázat!” – mondta az egyik interjúban. Majd hozzátette: „Teljes mértékben tiszta a lelkiismeretünk, jó ügyet próbálunk szolgálni, nincsenek háttéralkuk, nincsenek lezsírozott történetek, nem „mutyis” történet, hanem ez egy olyan erőfeszítés, amely arra próbál választ adni, ami ebben a pillanatban a vajdasági magyar közösség legnagyobb problémája: az egzisztencia kérdése. Nincsenek leosztott kártyák, nincsenek kedvezményezettek, nincsenek eldöntött folyamatok, nincsenek odaítélt pénzek, és nincsenek kifizetett pénzek sem.”

A 38 nevet tartalmazó lajstrom elkészült ugyan, de nem derült ki belőle, hogy az úgymond anyaországi feltőkésítés után hány vajdasági magyar számára teremtenének munkahelyet, hány fiatal dönthetne az otthon maradás mellett. Az viszont nyilvánvaló, hogy a legtöbb munkást foglalkoztató „listás cégnek” is csupán 300 alkalmazottja van, a családi vállalkozások pedig általában igen kevés dolgozóval működnek – így aligha lehet szó több (tíz)ezer új munkahely megnyitásáról.

Hogy a Magyarországról érkező eurómilliókat az eredeti, VMSZ-es elképzelés szerint fogják-e majd elosztani, vagy esetleg más, pártonkívüli magánvállalkozókat is a pénz közelébe engednek, afelől  egyelőre még makacsul hallgat a vajdasági magyar politika.

Szabó Angéla

Hozzászólások

hozzászólás