Az alábbi sztorik tanulsága talán az, hogy időnként jobb ma egy férfi, mint holnap egy nő.

Első történet: a férfiról

Volt már úgy, hogy kopogó gumival kettesben döcögött a legközelebbi kútig, és alig várta, hogy kikerüljön a sajnálkozó és/vagy gunyoros tekintetek súlya alól? Ha igen, akkor tökéletesen tisztában van azzal, mekkora megkönnyebbülést éreztem, amikor az autóm löttyedt kereke a Budapest út menetirány szerinti oldalán lévő benzinkútnál végre kapcsolatba kerülhetett a levegőt pumpáló szerkezettel. A megkönnyebbülés azonban csak addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy hiába nyomom az ájert, az a fránya gumi csak nem akar kigömbölyödni. Mintha csak az én kereső/kutató pillantásomra várt volna, azon nyomban ott termett egy snájdig, kutas fiatalember, szemében azzal a már jól ismert „naperszehogyegynőmégegygumitseképesegyedülfelpumpálni” tekintettel, és minden további teketória nélkül készségesen nekiállt felturbózni a kereket. Ami viszont neki is ellenállt, és egyetlen centire sem volt hajlandó hízni. Némi töprengő tanácstalanság után az erős és ügyes férfi szerepkörében némileg megingott fiatalember úgy döntött: lecseréli pótkerékre a makacskodót. A diskurzus kettőnk között megélénkült: én megtudtam tőle, hogy a bibliai evangelista Máté nevét viseli, ő éntőlem, hogy van emelőm, de a kerékcserét elméletben is pusztán a műszaki vizsga érdekében voltam képes elsajátítani. Mire idáig értünk a párbeszédben, kiderült: Máté fizikai ereje egymagában kevés a kerékcseréhez, amiről amúgy pár másodperccel korábban kissé lenézően jegyezte meg, hogy az neki általában néhány másodpercig tart. Egy egész városrészt mozgósító kurjantására a tett színhelyére érkezett Henrik is, és ketten egyesült erővel lecsavarták/megemelték/levették/feltették a pótkereket. Ami engem illet, rendkívül elégedett voltam: ők ugyan megizzadtak, de nekem még a kezem sem piszkolódott be.

Második történet: a nőről

Ha a belvárosban akad dolgom, általában a szabad parkolókat részesítem előnyben. Nincs belőlük sok, piacnapon, esőben, rossz időben nem is olyan könnyű helyet találni. Egy munkás délelőtt után visszaballagva a kocsimhoz, a bal első dísztárcsámnak hűlt helyét és egy (a KRKA gyógyszergyár Roxera nevű készítményét reklámozó jegyzettömbjéből) kitépett lapot találtam a szélvédőmön. Rajta a szó szerinti felirat, az eredeti helyesírási hibái nélkül: „Sajnos, véletlenül, ahogy kinyitottuk az ajtót, leesett egy dísztárcsa és eltörött. Kifizetem az árát! Hívjon fel a 70/344-….telefonszámon! Elnézést kérünk! V….é”

Elolvastam, meghatódtam (!), meg voltam győződve: ezt csakis egy nő teheti. Mármint hogy beismeri a hibáját, elnézést kér érte, vállalja a felelősségét és alkalmasint orvosolja is. Mondtam is a szerelőmnek, amikor felhívtam, elmeséltem a történteket, és kértem, pótolja a hiányzó darabot, hogy mivel ilyen rendes volt a dísztárcsatörő, max. kérek egy ezrest, és meghívom egy jeges limonádéra vagy kávéra. A szerelő azt kérdezte, mitől vagyok biztos abban, hogy nőé az iromány, és hozzátette: na, kíváncsi lesz arra, hogy fizet-e az illető! Merthogy látott ő már karón varjút sokat, amúgy meg egy dísztárcsát nem lehet venni, hogyan mutatna három egyforma mellett egy másmilyen! Mondtam, megoldjuk, ne legyen pesszimista, majd meglátja, nekem lesz igazam.

Nem lett. Estefelé felhívtam a megadott mobilszámot, egy nő (naná, hogy nő volt!) egyből felvette, persze, mert nem tudta, ki hívja. Elnézést kért, mesélt egyet: Szegeden laknak, Almádiban van nyaralójuk, ott pihennek. Bocs, de most nem ér rá, majd másnap hív, és megbeszélünk egy randevút. Másnap estig vártam, rácsörögtem, nem vette fel. Másik számról hívtam, felvette, mert azt még nem ismerte. Jaj, elnézést, hogy vártam és nem hívott, hát egész nap dolgozott, sajnálkozott. Nem, nem nyaral, félreértettem, Almádiban lakik, az igaz, de vendéglátózik, holnap mindenképpen hív, az fix. Másnap vártam, tudtam, hogy kamu a nő is, a sztorija is, és mivel nincs több számom, elküldtem egy sms-t a következő szöveggel: Asszonyom, dísztárcsaügyben vártam a hívását, aláírás. Másfél óra múlva jött a szöveges válasz: Elnézést kérek, dolgoztam. Holnap mindenképpen keresni fogom, aláírás nélkül.

Ennek két hete. Azóta is várom a hívását.

Hozzászólások

hozzászólás