Százhúszezer forintos pótdíjról küldött levelet a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt., miután egy betűt elírtam az sms-ben vásárolt matricámon. Ám ez az írás mégis vidám, mert háromnegyed éves huzavona után a cech mindössze ezerötszáz forint lett. Előrebocsátom, a hülye én vagyok. Mi mást mondhat egy ember, aki eltéveszti a saját kocsija rendszámát?

Az internetes fórumokat olvasva, amelyekre a 120 ezer forintos büntetés réme kergetett, látom, népes közösség a miénk. A történet végére aztán kiderül, hogy a hatósági szerepet betöltő Útdíj Zrt. is produkált érdekes fordulatot, ám ha minősítenem kell őket, akkor inkább csak azt mondom: jogkövető, a drága.

Az ominózus utat tavaly októberben tettük meg, és hónapokig nyugodt matricatulajdonosnak hittem magam. Aztán találtam egy postai értesítőt az újságok között, a Nemzeti Útdíjfizető Zrt. keresett, de mint a postán kiderült, a levelet már régen visszaküldték, mert nem kerestem. Alapvetően jogkövető vagyok, nem bliccelek a buszon, betartom a sebességkorlátokat és vásárolok útdíjmatricát. Ezért hamar írtam nekik, mégis, mi a gáz? Jött a válasz, borítékban a feketeleves.

Arról tájékoztattak, nem fizettem útdíjat sem Debrecenbe menet, sem két napra rá visszafelé. Ez kétszer 15 ezer forint (kerekítve, végig kerekíteni fogok), ám miután az általam firtatott levél már a második felszólítást tartalmazta, rég kicsúsztam a fizetési határidőből, immár kétszer 60 ezernél tartunk. Anyátok, ez volt az első reakcióm, aztán amikor szembesültem a fent már részletezett hülyeségemmel, csendesebben ó anyámra módosítottam.

Százhússzal pattantam a klaviatúra elé, és megírtam, nem kaptam értesítést az első, 2×15 ezres pótdíjról, vegyenek már vissza kicsit. Ők azt mondák erre: márpedig ők küldtek, itt is a ragszám, érdeklődjem meg a postán, mi lett a levéllel, s ha bizonyítom, hogy önhibámon kívüli okból nem kaptam meg, akkor aranyosak lesznek.

Nos, itt tegyünk egy kis kitérőt. A törvény ma úgy szól, hogy a sima ajánlott levelet is kézbesítettnek kell tekinteni, ha az értesítő postaládába csúsztatását követő x napon belül nem jelentkezik a címzett. Ez nettó gazemberség a jogalkotótól, erre találták ki ugyanis a tértivevényes levelet, ahol alá kell írni, a levél sorsa végig követhető. De hogy kézbesítettnek tekintenek egy levelet akkor is, ha a postás netán nem dobja be az értesítőt, mert mit tudom én, miért nem (haragosod, elfelejti, siet), a cetlit elfújja a szél, eláztatja az eső, kilopják a postaládából stb., az förtelem. Gondolom, így spórol az állam, ő a legnagyobb levelező. Mindez azt jelenti, hogy nekem kell bizonyítanom: a postás nem értesített az ajánlott levél érkezéséről.

Szóval folytassuk a postán, ahol azt a választ kaptam a ragszám utáni érdeklődésemre, hogy bár értik a szavaimat, írjam le azokat ott íziben kézzel, aztán 1500 forintért válaszolnak majd néhány napon belül. A válasz megérkezett, elküldtem az Útdíjnak, ekkor nem reméltem semmi jót. Éjszaka lázálmomban ilyesmiket mormoltam: kézbesítési vélelem. Meg a rendszámomat, persze. A posta levelében egyébként az állt, ami a valóság lehetett: a levelet ekkor és ekkor kézbesíteni akarták, a postás értesítőt hagyott, de nem jelentkeztem, címzett nem kereste címszóval visszaküldték a feladónak. Ez egyet jelentett 120 ezer botütéssel a pénztárcámra.

És itt érdekes fordulatot vett az ügy. Legnagyobb meglepetésemre az Útdíj válaszában nem a várt ítélet állt: nem azt kérték, most már hagyjam abba az okoskodást, és fáradjak a pénztárhoz, hanem az, hogy – röhögnöm kell – a postai igazolás nem felel meg, mert nem űrlapon kértem a postától tájékoztatást. Komoly! Ezt írták. Jó három oldalon keresztül taglalták másfél négyzetméternyi jogszabályi hivatkozással, de ez volt a lényege.

Ekkor én ismét elfáradtam a postára és előadtam a kérést. Nem értették, ami azt jelzi, értelmes emberek dolgoznak a postán, mert én sem értettem. Hát nem az álláspont fontos, hanem hogy milyen papíron kérjük? A postáskisasszonyok feltúrták a fiókokat, leltek e célra elfelejtett és soha nem használt űrlapot. Kitöltöttem. Csodák csodája, ez alkalommal az 1500 forintot sem kellett befizetnem, várjak a válaszra, majd jön.

És jött! A posta az ugyanarra a ragszámra vonatkozóan leadott ismételt kérdésre ezúttal másik választ adott, hogy az isten tartsa meg jó kedvben, egészségben az ottani bürokratákat. Van ugyanis egy belső szabályozásuk, mely szerint, ha a kézbesítés időpontjától eltelt fél év, akkor nem adnak információt. És immár eltelt, ez állt a levelükben. Dobbant a szívem, ezzel talán oda a kézbesítési vélelem, hiszen a posta most már nem állítja, hogy kivitte a levelet.

Írtam is azonnal az Útdíjnak, de őszintén szólva nem nagyon bíztam, hiszen a két postai igazolásból pontosan láthatják, mi történt. De hála istennek, a tények kevésbé fontosak, mint a zűrlapok! A napokban kaptam egy tündéri levelet az én kedves zrt.-mtől, hogy fáradjak el az ügyfélszolgálatukra, mert a tavaly októberi matricámon lehetőséget biztosítanak a hibás karakter megváltoztatására mindössze 1500 forintért. Ha ezt záros határidőn belül megteszem, akkor visszavonják a pótdíjat.

Mit mondjak? Még most is lihegek, úgy siettem.

Zsigmond Boldizsár

Hozzászólások

hozzászólás