Bartuc Gabriella

CIKKEI

KIÁLLÍTÁS – Absztrakt érzelmek

Sean Scully, a szupersztár absztrakt festő alkotásai Veszprém után a Magyar Nemzeti Galériában, a budavári palotában láthatók jövő májusig.

HALÁL – Kár minden elmulasztott naplementéért

A halál kérdésekre késztet. Megtettünk-e mindent a másikért? Fiatal barátunkért? Elmondtuk-e, hogy kár minden elmulasztott naplementéért és napfelkeltéért? Nyilván, hogy nem, mert ilyen hülyeségeket nem mond az ember. Miközben amikor a halállal szemben az élet értelmét keresi, végül is ez jut eszébe, ebbe kapaszkodik, meg a sirályok röptébe.

KARANTÉN – Így jártunk anyánkkal

Nem is értem, a határzár ellenére nem volt lázmérés Tompánál, és karantént se szabtak ki ránk visszafelé. Pedig megmondtuk, hogy Veszprémbe jövünk, nem kamuztunk. Nyilván ránk néztek, és azt gondolták, hogy no, ezek a vén szatyrok már úgyse mennek sehova. Ez nagyjából stimmel, de azért mégis meglepő a folyamatos Covid-riogatás közepette.

A GYALOGLÁS VILÁGNAPJA – Húzzunk bele!

Egész októberre kiterjesztik idén a gyaloglás világnapját. Használjuk ki az őszt gyaloglásra, barangolásra a természetben vagy legalább a városi parkban!

LASSULÁS/DUGULÁS – Felüljáró-építés autóból nézve

Nincs az a rossz, aminél ne jöhetne még rosszabb! – megboldogult Szavics kollégám egyik kedvenc mondása volt ez, nevettünk is rajta épp eleget, mi fiatalok, aztán meg itt van, lépten-nyomon őt igazolja az élet.

ÉLELMISZERDRÁGULÁS – Együnk gyomnövényeket?

Hatezer pár száz forintot fizettem egy nagy görögdinnyéért, két kisebb cukordinnyéért és három szem őszibarackért. Kétségkívül kirúgtam a hámból, na de ennyire? Rögtön össze is szedtem a kertben a fa alatt az összes kukacos zöld almát. Mert annak már a fele se tréfa, ahogy elszabadultak a zöldség- és gyümölcsárak.

EGYSZERŰBB ÉLET – Nagy csöndre lenne szüksége a világnak

Mindig is tudtam, hogy szeretek söprögetni, virágokat öntözni, gyümölcsöt szedni. Gyerekkorom óta legalábbis, amikor gyakran rám bízták ezeket a fontos feladatokat.

ÜRESFEJ – Ostobaság és rasszizmus

Két hír és a hozzájuk fűzött kommentárok, amiket már tényleg nem lehet szó nélkül hagyni, mert az újra nekibátorodó, hogy ne mondjam, vérszemet kapott rasszizmus megnyilvánulásai. Szóval, emberek, észnél vagytok? Nem tanította meg veletek a jó édesanyátok, hogy az egyik emberfajtának a másik fölé emelése mindig rosszul végződött? Gondoljatok csak az amerikai zavargásokra, vagy a legutóbbi háborúkra, hogy ne menjünk vissza Auschwitzig!

JÁRVÁNYNAPLÓ – Mélységes mély a múltnak kútja

Buli van. Megérkezett az unokahúgom Adáról, vállalva a 14 napos hatósági karantént a szerb–magyar határátlépés miatt. Mi az nekünk, 14 nap?

EGYSZERŰBB ÉLET – Menjünk falura!

Hol lehetne egyszerűen élni, ha nem falun? Ahol nyugodtan mászkálhatsz mezítláb, kócosan, bármilyen kinyúlt göncben, ha éppen úgy tetszik. Úgyse lát senki, vagy aki lát, annak is pont így jó: kihátrálva a társadalomból, magánkertben, természetközelben. Költői kisvilágban. Csendben.

JÁRVÁNYNAPLÓ – Kreatívok, egyesüljetek!

Látom a Facebookon a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projekt munkatársainak folyamatos bemutatkozását.

EGYSZERŰBB ÉLET – Van kerted?

Néha azt gondolom, az lenne ideális, ha megtermelnénk magunknak az ételt, a zöldséget, gyümölcsöt a kertben. Egészségesen, mérgek nélkül. Csak ahhoz a mostaninál sokkal nagyobb földterület és tudás is kellene. Mert például jön a fagy, vagy a szárazság meg a tetvek, és kinyuvasztanak mindent. Gyűjtöm az esővizet, és öntözöm a palántákat, a földiepret. Csalánlevelet áztatok, és azzal permetezem a paradicsomot. 

COVID-19 – Feláldozzák az öregeket?

Vajon elmélyíti az ellentéteket idősek és fiatalok között a koronavírus-járvány, vagy éppen fordítva, tovább erősíti a szolidaritást, aminek számos jelét tapasztalhattuk az utóbbi hetekben Magyarországon? Nem tudni, merre mozdul ki a világ a járvány első hulláma után. Annyi azonban bizonyos, hogy még egyszer nem állítható le a most újrainduló gazdaság a halálos áldozatok számának csökkentése érdekében.

JÁRVÁNYNAPLÓ – Képesek leszünk-e visszaállni?

Végre vége az önként vállalt karanténnak – itt, vidéken legalábbis. Majdnem. Bizonyos korlátozásokkal. Nyit a Balaton-part. De ha nem jöhetnek a pestiek, egyelőre, akkor kinek nyitnak a vendéglők, kirándulóhelyek? Magunknak.

IDŐSELLÁTÁS – Mi lesz velünk?

Elsősorban zárt közösségekben szedi áldozatait a koronavírus, idősotthonokban, kórházakban. Félő, hogy az ehhez hasonló járványok a jövőben is felütik fejüket a szociális intézményekben, ahol sok idős ember zsúfolódik össze kis helyen. Függetlenül attól, hogy magántőke vagy az állam áll mögötte. Óhatatlanul felmerül tehát a kérdés, hogy kitegyük-e magunkat, hozzátartozónkat ilyenfajta kockázatos intézményi „megoldásnak”?

© 2020 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja