Egyre inkább elfogadjuk az időskori szerelmet általánosságban, a konkrét kapcsolatok ellen azonban gyakran tiltakoznak a családok. Mit mondanak a pszichológusok? Habár a fiatalok azt képzelik, a szerelem az ő privilégiumuk, az élet rácáfol erre. Az idősotthonok dolgozói is tudják, milyen sokáig játszik fontos szerepet az ember életében az intimitás, hogy soha nem múlik el az emberben a vágy a simogatásra, ölelésre.

Az időskori társkeresésről és szerelemről beszélgettünk dr. Hammer Zsuzsanna felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal, család- és párterapeutával, Soproni Anita szexuálpszichológussal és Ferencz Veronikával, aki öt évig volt egy idősotthon pszichológusa. Sorozatunkat a dr. Hammer Zsuzsannával készült interjúval kezdjük.

– Létezik-e valódi szerelem idős korban, vagy inkább a magánytól való félelem motiválja a társkeresést, az egzisztenciális biztonság igénye? Két nyugdíjból könnyebb kifizetni a rezsit.

– A szerelem ugyanúgy megtalálja az embert időskorban, mint fiatalabb korban annak ellenére, hogy az evolúciós pszichológia szerint elsősorban a fajfenntartást szolgálja a szerelem érzése. Azonban az életkorral együtt járó változások miatt nem könnyű szerelembe esni. Szerintem a szerelemhez elsősorban érzelmi-lelki-szociális nyitottságra van szükség. Nem a szerelem érzése van összefüggésben a korral, hanem sokkal inkább a nyitottság és az életkor mutat kapcsolatot. Az idős emberek hajlamosabbak a bezárkózásra, a vágyaik-céljaik feladására, ami nem kedvez a kapcsolatteremtésnek, a társas életnek. Nehezíti a nyitottságot az életkorral együtt járó fizikai állapotromlás, valamint az anyagi elszegényedés. Ezek a tényezők sokszor együtt járnak a depresszív hangulat állandósulásával, a szégyenérzetből következő elmagányosodással, valamint azzal a realitással, hogy ma már mindenhez pénzre van szükség. A szerelemhez tehát ugyanúgy megvan a képessége az idős, idősödő embereknek, mint a fiatalabb korosztálynak, csupán a szerelmet előfeltételező nyitottság megélésének képessége szűkül be és zárja el a felemelő, lendületet adó, pluszéveket biztosító szerelem érzése elől az utat. Hátráltató tényezője a nyitottságnak a kívülről érkező elvárások összessége. A nyugati kultúrában szocializálódott ember azt várja az idősebbektől, hogy sokkal inkább másokat szolgáljanak – például a nagyszülői, „mindig ráérős” szerepükben –, semmint a maguk szükségleteinek kielégítésére törekedjenek. Abban az esetben, ha nem másokért élnek, ha nem segítenek a családtagjaiknak, megveti őket a közvetlen és a tágabb környezetük egyaránt.

– Régebben főleg amerikai, nyugat-európai életvidám nyugdíjasokról lehetett olvasni, újabban azonban mintha hazánkban is kezdenék elfogadni az idősek szerelemhez való jogát. Ön hogyan tapasztalja, lazul-e a felfogás, miszerint csupán addig elfogadható a szerelem, amíg gyermeknemzés a célja? Miért tartják az idős testek szerelmét csúnyának? Miért elfogadóbb a társadalom az idős férj, fiatal feleség kombinációval szemben?  Ennek a fordítottja még ma is botrányosnak számít?  

– Talán általánosságban nyitottabbá vált a társadalmunk az idős emberek szerelmi életével kapcsolatban, a családok azonban nehezen fogadják el az idős családtag szerelmi életének intenzívvé válását. Abban az esetben, ha egy szülő elveszíti szülőtársát és új szerelmek jelennek meg az életében, a család időnként nem nézi jó szemmel a „betolakodót”, a szerettüket pedig megbélyegzik a „bolond, nem normális, meghülyült” jelzőkkel. Féltik az aput vagy az anyut az újdonság erejétől, a csalódástól és a kifosztottság érzésétől. Saját maguk pedig nem érzik lehetségesnek, hogy idős anyjuk vagy apjuk helyére egy fiatal vagy hasonló korú idegen üljön. Ez a fajta zárt gondolkodás nem támogatja az idős emberek szerelmi életét. Az azonban, hogy az idős emberek is lehetnek szerelmesek és élhetnek szexuális életet, egyre nyíltabban megjelenik a köztudatban. Ez a tény, azt gondolom, kecsegtető az emberek számára, hiszen ettől mindenki azt gondolja, hogy idősödő korában még számára is tartogathat az élet testi és érzelmi örömöket. A fiatal feleség-idős férj kombinációban a nő is és a férfi is vélt egyéni szükségleteik mentén vannak minősítve: a nő a gazdagságot, a pénzt, a biztonságot keresi, míg a férfi a szépséget, a szexualitást tartja fontosnak. Nem a szerelem érzése van a kapcsolat mögé képzelve. A nő ennélfogva a férfi pénzét, a férfi meg csak a nő testét akarja azért, hogy szexuálisan képes legyen teljesíteni. Ez a felállás az evolúciós pszichológia szerint a férfi-nő kapcsolat alapja, hiszen ez biztosítja a megszületendő utódok biztonságos felneveléséhez szükséges erőforrásokat leginkább. Kevésbé megbotránkoztató tehát, mint az idős nő-fiatalabb férfi kapcsolattípus. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy ez a mintázat a családfenntartást – és nem az utódfenntartást – szolgálhatja, hiszen a férj átlag 5–10 évvel hamarabb meghal, mint a feleség, ezáltal a feleség egyedül marad. (Ez is az oka annak, hogy idősebb nők fiatalabb férfiakkal létesítenek kapcsolatot.) Abban az esetben, ha a férfi fiatalabb, hosszabb időn keresztül képes a családot, a feleséget, a gyermekeit támogatni, és a férfi és a nő képesek lesznek együtt megöregedni. Tapasztalatom szerint ennek az utóbbi kapcsolattípusnak az is lehet a magyarázata, hogy a férfiak is és a nők is nagyon önbizalomhiányosak, hiszen annyi elvárásnak és szerepnek kellene megfelelniük, ami számukra szorongáskeltő lehet. Ha egy idősebb nő egy fiatalabb férfival alkot kapcsolatot, ott a saját önbizalmát megélheti, mert ő tanítja a férfit, mert büszke lehet magára, hogy még a fiatalabb férfinak is kell. A fiatalabb férfinak pedig nem kell annyira teljesítenie, vagy legalábbis emiatt szorongania, mintha egy vele egykorú vagy fiatalabb nővel van kapcsolata. Egyre többen töltik öreg napjaikat idősek otthonában, ahol a korábbi elszigeteltségből egy másfajta életbe csöppennek. Társas kapcsolatok szinte maguktól alakulnak, érzelmek szövődnek, barátságok, szerelmek születnek. Ez a fajta változás is nyíltabbá és elfogadottabbá tette az időskorú emberek szerelmét, bár erről nem igazán beszélnek, a médiában ez nem téma, hiszen a televízió, az újságok elsősorban a fiatal férfiak és nők szép testének megjelenítését vállalják. A sikeresnek vélt fiatal testek látványától eltérő látvány viszolygást kelt a nézőben, olvasóban. Kudarctól, elmúlástól való félelmeket asszociálnak hozzá.

– Hatásos lehet a halálfélelemmel szemben a szerelem?

– A halálfélelmet nem szüntetheti meg a szerelem érzése, de adhat annyi pozitív energiát, célokat és reményt, hogy háttérbe szorítja. A haláltól való félelem olyan egzisztenciális szorongás, amely megszületésünk pillanatától kódolva van az ember gondolkodásában. Melyik élettől nehezebb búcsúzni vajon: a boldog, szerelmet adó élettől, vagy a magányos, deprimált hangulatot árasztó élettől? A szerelem akár fel is erősítheti a haláltól való szorongást és nehezítheti az elmúlás és a halál tényének elfogadását.

– Sokszor éppen a gondtalan, igaz szerelem marad ki az ember életéből. Pótolható ez idős korban? Valóban igaz lehet, hogy az időskori szerelem felszabadultabb, mint a fiatalkori?

– Nem tudom, hogy össze lehet-e hasonlítani a fiatalkori és az időskori szerelmet. Adott életkorban más-más feladatokat, elvárásokat kell teljesíteni. Fiatalkorban a karrierépítés, családalapítás, gyermekvállalás és -felnevelés, egyéni életcélok megvalósítása dominál, míg időskorban az összegzés, a lezárás, az örömképesség, a segítés és a lezárás teljesítése. Összehasonlíthatatlan a kettő. Ha felszabadultabb, akkor talán a kevesebb elvárás miatt

–  Hogyan tud egymáshoz alkalmazkodni két idős ember megrögzött szokásokkal? Hatvan-hetven fölött lehet még új életet kezdeni, netalántán megváltozni?

– A fontossági sorrend jelentősen változik a korral. A tapasztalat bölcsebbé teszi az embert: Megtanulja, hogy miért érdemes és miért nem érdemes veszekedni, harcolni, mit lehet és nem lehet a másikra hagyni. Megtanulják az elfogadást. Az idős korban becsapódó szerelem lehetőséget ad a változásra, változtatásra: azt az életet élni, amire mindig is vágyott, de az adott kapcsolatban nem volt rá lehetősége. Ekkorra már tudja, mit akar és mit nem akar. Új kapcsolat, új élet.

(A témához kapcsolódó írásunkat itt olvashatja.)

Hozzászólások

hozzászólás