Igazi világpolgár Bernar Venet szobrászművész, akinek két héttel ezelőtt Mexikóban állították fel egy 25 méteres szobrát és jelenleg három egyéni kiállítása tart Európában. Senki nem mondaná meg róla, hogy 74 éves. Robbanékony, ugyanakkor érzékeny és szellemes francia sármőr. Veszprémi kiállítása megnyitóján elbűvölte a nőket, de azt is mondhatnám, hogy az egész VIP-közönséget.

Egyből csókot osztott a pesti újságírónőknek a Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény udvarának árnyas fái alá menekülve a rekkenő hőség elől. Készségesen nyilatkozott, dicsérte a szervezést, a kurátort és az egész város, de különösen a polgármester hozzáállását az eseményhez, aki személyesen is végignézte az egyik többtonnás acélszobor felállítását a megújult Kolostorok és kertek völgyében.

Bernar Venet egyik szobrának felállításakor a Kolostorok és kertek völgyében

Bernar Venet egyik szobrának felállításakor a Kolostorok és kertek völgyében

Már több mint egy hete folyamatosan tudósítunk Bernar Venet hatalmas, többtonnás acélszobrainak veszprémi, illetve budapesti felállításáról. Ez a szombat déli kiállításmegnyitó a Vass-gyűjteményben már csak hab volt a tortán, hogy egy kis képzavarral éljünk. A világhírű művész kisebb méretű szobraiból, makettjeiből, illetve rajzaiból kínál válogatást a kiállítás a veszprémi származású Lukács Viola kurátor celebrálásával. A megnyitó, mint minden évben a VeszprémFest idején, most is parádés volt. Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója külön köszöntötte a megjelentek között Roland Galharague francia nagykövetet, Navracsics Tibor EU-biztost, Porga Gyula polgármestert, Konrad Kreuzert az E.ON képviseletében, Vass László műgyűjtőt és családját, valamint az idei főtámogatót, az Audit.

A szobrászművész kiállításának megnyitója Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben

A szobrászművész kiállításának megnyitója Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben

A Veszprém-kukacnak is nyilatkozott Bernar Venet, egy pohár rozéval a kezében, amit sűrűn le kellett hogy tegyen, mert közben aláírásokat is osztogatott a róla most megjelent magyar nyelvű könyvre, illetve a kiállítás katalógusára. Válaszait ezért többnyire azzal fejezte be, „erről napokig lehetne beszélni”, illetve „erről gondolkozni kellene egy kicsit”. De legalább annyit megtudtunk róla, hogy a gondolatot, a koncepciót tartja a legfontosabbnak, maga az anyag, a fém konkrét megmunkálása annyira már nem érdekli. Illetve ezt azokra bízza, akik nála jobban értenek hozzá.

szobrász1

– Szobrait nézve ön is, akárcsak a kortárs művészek többsége, mindent megtesz az élet és a művészet határainak eltörléséért. Ha egyáltalán vannak még, hol húzódnak a művészet határai?

– Az élet nélkül nem létezhetne a művészet, de művészet nélkül létezik élet, például az állatoké. Ha személyes választ vár, akkor azt mondhatom, művészet nélkül nem lenne ilyen szép az életem. Szegény családból, egy kis dél-franciaországi faluból származom, ahol nem ismerték a művészetet, ilyen szó nem létezett. Én viszont szépen rajzoltam az iskolában. Először egy giccsfestő munkáira csodálkoztam rá, az ő képei alapján jöttem rá, hogy létezik festészet.

– Lehet, hogy éppen ez az egyszerű élet volt a művészet, együtt a természettel, a civilizációtól elszigetelt helyen.

– Nem tudom, erről napokig lehetne filozofálni, de a művészet szerintem nem csak a természetből indulhat ki, tisztán intellektuális is lehet. Ha erre a kérdésére intelligens választ szeretnék adni, legalább 15 másodpercig gondolkodnom kellene…

– Akkor engedjen meg egy nagyon konkrét kérdést, miért vassal dolgozik, miért vasból készíti a szobrait?

– Nemcsak vassal dolgozom, és ez igazából nem is vas, hanem acél. Használok például vásznat, kartont, fát is az alkotáshoz. Most éppen többnyire valóban acélból készülnek a szobraim, ezért is hoztam acélszobrokat Veszprémbe és Budapestre. Én nem vagyok az a művész, aki mindig ugyanazt csinálja. Szerintem az unalmas. Én mindig kész vagyok a megújulásra, a dolgok újrafogalmazására. Egy konceptuális mátrixban gondolkodom, nem csak szobrokkal, de festményekkel, fotókkal, filmmel is közvetítem a gondolataimat, mindig a legmegfelelőbb kifejezőeszközökkel.

szobrász6

Húsz éve egy magyar műhely, a nyársapáti Szalai Fémmegmunkáló Kft. készíti a szobrait. Hogy kell elképzelni ezt az együttműködést? Ön fizikailag egyáltalán nem vesz részt a művek előállításában?

– Először az ágyamban fekszem és gondolkodom. Amikor összeáll a fejemben a kép, akkor felhívom őket telefonon, megkérdezem, tudnának-e ilyen vagy olyan vastagságú és ferdülésű acélrudakat készíteni. Aztán megbeszéljük, hogy nyolcat vagy tizenkettőt hozzanak, és ők elszállítják Franciaországba a birtokomra, és akkor ott az asszisztensemmel beállítjuk az elgondolásom szerint azt, amit elképzeltem. Állítgatjuk a fémszelvényeket, és abból kialakul lassan valami új. A fém megmunkálásában fizikailag nem veszek részt, nem hiányzik a fizikai kontaktus az anyaggal, mert a srácok sokkal ügyesebbek és tízszer jobban csinálják a fémmegmunkálást, mint én. Michelangelo is azt mondta, hogy a művészetet nem a kezünkkel, hanem a fejünkkel csináljuk.

– A klasszikus modern művészetről tudtuk, hogy egyfajta ellenállás, lázadás. Mi a művészet funkciója ma?

– Nem tudom, mindenki mást mond. Túl szubjektív és túl személyes ez a kérdés. Egy csomó mindent jelent a művészet nekem, erről napokig lehetne beszélgetni, túl banális lenne leegyszerűsítve bármit is mondani.

szobrász2

Veszprém polgármesterének beszédéből olyasmit lehetett kihallani, lehet, hogy itt marad a városban az egyik szobra?

– Örülnék neki. Ha megtaláljuk a módját, akkor igen. Nem a pénz, hanem a kötődés miatt.

Itt megszakadt a beszélgetésünk, mert mások is vártak a művészre, aki az egész fogadás alatt egy pohár rozét sem tudott meginni. Elfoglalt ember. A délutáni performansza után helikopterrel Bécsbe repült. Október végéig azonban biztosan itt maradnak az acélszobrai, amelyek bár több tonnát nyomnak, de különösen légiesek. Mintha repülnének.

(A szobrokról és a kiállításról korábbi írásainkat itt és itt olvashatják.)

Hozzászólások

hozzászólás