A fiatalember szimpatikus volt és megbízható. Több kisebb munkát elvégzett már nálunk, adta magát, hogy a lakás teljes víz- és szennyvízcső cseréjére is őt kérjem meg. Kemény meló volt, de becsülettel megcsinálta.

Aztán jött a burkoló, a villanyszerelő, a festő, és végre eljutottunk a befejezésig: visszarakni a radiátorokat, feltenni a mosdókagylót, vécét, csaptelepeket, bekötni a mosogatót. Csakhogy az én megbízhatónak hitt szerelőm egy hónappal ezelőtt elérhetetlenné vált.

Utoljára egy csütörtöki napon ugrott be, hogy megbeszéljük, mit kell még megvásárolni. Ígérte, hogy másnap jönni fog. Nem jött. Hívni próbáltam, a telefonját nem vette fel. Azóta egyszer sem. Küldtem neki sms-t, többet is, láttam, hogy megkapta, nem válaszolt. Akárcsak az egyre kétségbeesettebb, könyörgő messenger-üzeneteimre sem, pedig azokat is olvasta.

Az első gondolatom az volt, talán baleset érte vagy megbetegedett. A kölcsönös szimpátia okán még a munka kezdetén egymás ismerősei lettünk a fészbúkon, így meggyőződhettem, hogy él, posztol, jól van. Tragédia tehát kizárva. Csalódottság, pánik (mi lesz most, hogyan oldom meg a helyzetet?), düh kavargott bennem. Ha legalább magyarázatot kaptam volna, bármit, akár hazugságot is, de semmi. Csak a fal, amiről minden próbálkozásom visszapattant, a reakció leghalványabb jele nélkül.

Az addigi munkát már rég kifizettem, több százezer forintot kóstált az anyag- és munkadíj. Szerződést persze nem írtunk, teljesen megbíztam benne anélkül is.

Megbántottam volna? De mivel? Amikor utoljára itt járt, jót beszélgettünk, és barátságban váltunk el. Mesélt egy történetet egy idős néniről, akire valami szélhámos társaság rásózott egy olyan gázkazánt, amit ma már nem lehet felszerelni, mert nem felel meg a szabványoknak. Ajánlottam neki, hogy ezt szívesen megírnám, nehogy másokkal is megtörténjen. Így jött szóba a Veszprém Kukac, a portál, amit sokan „vérliberálisnak” tartanak. Mondta, hogy ő fideszes, és nem csak szimpatizáns, de párttag is. Egy igazán üdítő eszmecsere végén arra jutottunk, hogy nem az számít, ki hova áll, mert minden ideológiai formációban vannak tisztességes és tróger emberek. Az erkölcs, a humánum, a becsület, a szolidaritás pártoktól független, magasabb rendű érték, és ezeket minden értelmesen gondolkodó ember képes az ideológiai elkötelezettsége fölé helyezni. Örültem, hogy a sok oda-vissza fröcsögés, egymás lejáratása, barátságok és családi kötelékek megingása közepette találtam egy embert, aki megérti, miért határozom meg magamat konzervatív liberálisként, miközben ez sokaknak fából vaskarika.

Vajon mi történt, miután hazaért? Kivel rágta át a hallottakat, mire kattant be az agya? Veszprém Kukac… Liberális mocsok, ellenség, sivalkodó csürhe… Aha. Amott meg tisztesség, az adott szó becsülete, keresztény erkölcs… Hát, így élünk mostanság Abszurdisztánban.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás