Gombát vizsgáltat egy bácsika. Már öntené is a reklámszatyorból a viaszosvászon borítású asztalkára, de a gombaszakértő int, hogy várjon, míg aláterít egy újságot, ha majd ki kell dobni, csak összefogja a két szélét és irány a kuka.

Ám nem kell kidobni semmit.

Tizenöt-húsz kisebb-nagyobb vargánya bukdácsol elő a szatyorból. A szakértő egyenként veszi szemügyre (és kézbe) a példányokat és jó pedagógus módjára magyaráz: ez a nyári vargánya, ez a világosbarna kalapú. Ez pedig a „bronzos” – mutat egy gyönyörű példányt a gyarapodó közönségnek. Két gombát elkülönít. Ezek is vargányák, csak a szivacsrétegüket már megtámadta a penész, azért olyan „ragyásak”. Nem javaslom, hogy elfogyasszák, de a többi jó, ehető gomba.

Igen?! – örvendezik a bácsika.

Nem bírom ki és megszólalok: Nemcsak, hogy ehető, de finom is! És nagyon drága. Hatezer forintért árulják kilóját itt a piacon.

Mellettünk áll egy gombaárus, önérzetesen kijavít: „Én hétezerért adom…” 

Domján Gábor

Hozzászólások

hozzászólás