Több a gyerek, mint ahány hely van az oktatási intézményekben? Akkor növeljük meg a csoport- és osztálylétszámokat! Problémát jelent a két hónapos nyári szünet? Akkor hosszabbítsuk meg a tanítási időt! ­– válaszolt a saját maga által felvetett kérdésekre Bán Mihály, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Veszprém városi és járási titkára, megyei elnökhelyettese, akivel a tanévzárás kapcsán beszélgettünk.

A manapság divatos kifejezést kölcsönözve, évértékelő diskurzusunk apropóját a kicsengetésen kívül a szakállamtitkár minapi kijelentése adta, miszerint: a nyári szünetet lerövidítenék, az őszi és a tavaszi szünetet pedig megnyújtanák. Bán Mihály – aki évtizedek óta a Dózsa iskola pedagógusa – úgy véli: a központosított és átalakított oktatási rendszer számtalan sebből vérzik, de mindenek közül talán az a legnagyobb hibája, hogy azok, akiknek kötelességük lenne, és akiknek meg kellene oldani, a felmerülő és egyre súlyosabbá váló problémákról nem vesznek tudomást.

– Nem tudni, mit tervez a kormány, azt sem, hogy a tanév rendjének megváltoztatása csak az államtitkár asszony magánvéleménye-e, de akárhogy is van: normál esetben egyeztetések kellenének ahhoz is, hogy a szünetek hosszabbodjanak vagy rövidüljenek. Az iskolák eleve úgy épültek, hogy június vége és augusztus 20-a között a nyári melegben nem tartózkodik senki a katlanná forrósodott tantermekben. A legtöbb helyen tornaterem sincs vagy nem elég, nemhogy légkondicionáló. A szaunává vált épületben vajon hogyan tud tanítani a tanár és miként képes koncentrálni a diák? Persze, a hosszú nyári szünet gondot jelenthet a szülőknek, s az is kétségtelen, hogy a nyári napközis táborok sem mindenki számára jelentenek megoldást. A kényszermegoldások viszont legalább akkora problémát okozhatnak, mint a pénztelenség.

– Van, ami nem pénzkérdés.

– Igen, együtt gondolkodással ki lehetne találni olyan programokat, létrehozni táborokat, amelyek érdeklik a gyerekeket, amelyek lekötik az energiáikat. Nálunk a Dózsában odavannak a gyerekek azért, hogy gokartozhassanak vagy quadozhassanak az udvaron, és arra sem kell lasszóval fogdosni őket, hogy megtanulják: miként kell utánfutóval vezetni. Mi ilyen szabadidős programokat kínálunk alternatívaként azért, hogy ne folyamatosan a számítógép előtt gubbasszanak, és vonzó programokkal, táborokkal érhető el az is, hogy a nyári szünetben ne az egyre veszélyesebbé váló utcákon lófráljanak. Nem kerülne sokba, ha hétvégenként – ahogy azt legalább tíz éve mi is felvetettük – ifjúságvédelmi őrjárat sétálná be a veszprémi belvárost, és „mentené” a gyerekeket, hogy a fesztiváli időszakról ne is beszéljünk. A fiatalok alkoholizálása és drogozása is azonnali beavatkozást igényelne. 2013 novemberében feltettem négy kérdést a köznevelési, ifjúsági és sportbizottság ülésén, amire az azóta eltelt közel két évben sem kaptunk választ senkitől. A felvetettek mindegyike az iskolák államosításával, az összevont intézményirányítási modellel kapcsolatos. (Az érthetőség kedvéért: a veszprémi modellben az általános iskolák tekintetében a pedagógusok és az iskolatitkár a Klikhez, a karbantartók és a portaszolgálat a VKSZ-hez – Veszprémi Közüzemi Szolgáltató –, a takarítók és a gazdaságisok a ISZSZ-hez –Intézményi Szolgáltató Szervezet – tartoznak. Más iskolatípusoknál másként működik  a szerző.) A kérdések a következőek voltak: ­Mi lett jobb az intézményirányítási modell bevezetése óta a rendszer működésében? Mekkora megtakarítást eredményezett az átszervezés? Ha van megtakarítás, miből származik? Mekkora létszámbővítés történt az InSzol felállítása után a szervezetnél és milyen munkakörökben? (Ugyanis az akkori ISZSZ – azóta InSzol – megalakulása mintegy 72 álláshely megszűnését eredményezte az érintett területeken.)

IMG_0774

Bán Mihály: A központosított és átalakított oktatási rendszer számtalan sebből vérzik

A meg nem válaszoltak után – folytatja Bán Mihály – előbb Veszprém városában mintegy 50 fős mintán végeztünk el egy vizsgálatot a pedagógusok munkatapasztalatairól, majd megismételtük a megyében, ahol 200 fős mintavétel történt. A két eredmény alig tér el egymástól.

– Volt valami különös oka a felmérésnek?

Nagyon sok panasz érkezett a szakszervezethez a megyében a megváltozott körülmények között dolgozó kollégáktól, akik panaszai hozzánk hasonlóan, szintén nem találtak meghallgatásra. Mi pedig éltünk azzal a jogunkkal, hogy a munkáltatói intézkedésekkel összefüggésben lehetőségünk van a konzultációra. A kérdőívekben tíz állítást fogalmaztunk meg öt választási lehetőséggel, a teljes mértékben egyetértektől az egyáltalán nem értek egyetig. Néhány jellemző állítást és választ kiemelnék (A válaszokban az igazság című felmérés eredményét megjelentették a Pedagógusok Lapjában a szerző.) A munkavállalók döntő többsége, 84,5 százaléka megnövekedett gondokról számolt be, 77 százalékuk szerint az adminisztratív-technikai feladatokat ellátó kollégák alacsony létszáma a hatékony működést veszélyezteti bizonyos területeken. Ugyanilyen arányban válaszolták azt, hogy vannak feladatok, amelyekre egyszerűen nincs ember, 88,6 százalékban pedig azt, hogy lelassult az ügymenet. A megkérdezettek 93 százaléka vélekedett úgy, hogy a többkörös engedélyeztetési eljárás során hosszabb átfutási idő után lehet a működéshez szükséges eszközökhöz hozzájutni. A kollégák sem érzik magukat biztonságban, erről a megkérdezettek 77 százaléka válaszolt így, s ugyancsak nyilatkoztak nagyjából ekkora százalékban arról is, hogy az átalakítás előtti, viszonylag stabil működést a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság váltotta fel.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás